Egyéb kategória, Helytörténet, Magyar történelem

A szamosújvári Szegények háza és a Karácsonyi-intézet (Senodochium Karácsonyium MDCCC)

Szegények háza

Jótékonykodás

Az 1700-ban Szamosújvárra betelepedett örmény családok mind tehetősek voltak. A szegények nem tudták megengedni maguknak az utazás és letelepedés költségeit. Idővel azonban több olyan család is lett a városban, amely leszegényedett. Ezeket a családokat nem hagyta magára a közösség, amennyire lehetett segítették őket:

„felsegélték őket a nemzetiségükhöz tartozó könyörületes lelkek, kik karácsony, húsvét előtt, de máskor is — ha szükség mutatkozott — felkeresték őket otthonukban és fát, búzát, ruhát, pénzt, élelmiszert és egyebeket osztogattak közöttük. Ezeken kívül nagy mértékben gyakorolták az irgalmasság testi cselekedeteit a városunkban létezett vallásos társulatok is.”[1]

SZONGOTH KRISTÓF: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1902, 201. o

A rászorultak megsegítésére 1778-ban Verzár Lukács esperes-plébános létrehozott egy alapítványt: „hogy ennek kamatjaiból szegények segélyeztessenek. “[2]

A főtéri nagytemplom építése huzamosabb ideig munkahelyet és megélhetőséget biztosított a városban élő rászorultakra. A munkálatok befejezése következtében ezek az emberek elveszítették megélhetőségüket, így szükség nyílott, arra, hogy ezt intézményesített módon megoldják. Továbbá korháza sem volt a településnek.

A Karácsonyi-intézet

A Szegények házát 1800-ban alapította Karácsonyi Emánuel, amely húszezer forintot is adományozott az intézménynek.

A Szegények háza mellett egy 50 ággyal ellátott korházat is létrehoztak, amit városi felügyelet alá helyezték. Az alapítóról Senodochium Karácsonyiumnak nevezett intézet 1803-ban nyitotta meg kapuját, nyolc szegénnyel. Fenntartására több alkalommal adományoztak a város módosabb polgárjai („Bogdánffy Gergely 2500, Verzár Sándor 2000, Jakabffy Tódor 2500, Duha Tódor 2000 és Bogdánffy Bogdán 2000 frtot.”[3]).

Két helyszín is felmerült az intézmény felállítására. Az egyik a Salamon templom mögötti réten (a mostani Trandafirilor utca, ahol a tömbházak sorakoznak) lett volna, a másik helyszín pedig a város déli részén, ahol a mostani öregek haza állt. Végül a tanács az utóbbi helyszínt választotta.

Az alapító Karácsonyi Emánuel, 1806-ban bekövetkezett halála után felbontott végrendeletében egy nagyobb összeget hagyott az intézményt működtető alapítványra.

Az épületet és intézményt 1948-ban államosították, de rendeltetésén nem változtattak. Mai napig öregek házát működtet benne a szamosújvári önkormányzat


[1] SZONGOTH KRISTÓF: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1902, 201. o.

[2] UO

[3] UO, 204. o

Leave a Reply