Szamosújvár területét már a reformáció óta lakták reformátusok. Kezdetben a Martinuzzi vár melletti Kandia faluban, majd az örmény városban is. Templomuk nem lévén a várban lévő kápolnában tartották szertartásaikat, ahonnan 1850-ben kárpótlás (8 ezer forint) fejében kitiltották őket, így Sárközi István házában gyülekeztek.
1860-ban 400 tagot számlált a közösség, 1862-ben pedig templomépítésbe kezdett, a város keleti részén, a Főtér közelében. A templomépítésre felhasználták a nyolcezer forint kárpótlást is.
A templomépítéshez, a város és a református közösség mellett I. Ferenc József császár és király, valamint felesége Sziszi is hozzájárultak 600 forinttal.
Az építéshez szükséges pénzalapokat Voith Miklós városi ügyész kezdeményezése során táncestélyekből és a Műkedvelő Társulat előadásaiból összegyűlt pénzösszegekkel egészítették ki.[1]
A munkálatokat 1877-ben fejezték be, amiről a homlokzatra ráírt szöveg is árulkodik („Isten dicsőségére 1877-ben befejeztetett”), de felszentelni már 1875-ben felszentelték.[2]
A közösség lelkészei az építkezés alatt Bartalis Miklós, 1861–1869 között, Somkereki Miklós 1870–1871 között. 1871-től újra Bartalis Miklós lett, aki egy ideig még fegyintézeti lelkészként is tevékenykedett.
A közösség temetője a város keleti részén, a Hétkereszt hegyen (Epreskert) található, amit a város adományozott a XIX. században.
A templomot több alkalommal felújították (pl. 1931-ben), legutóbb 2019-2020-ban, de az újraszentelés a koronavírus miatt elmaradt.
Riti József Attila
[1] [1] KÁDÁR JÓZSEF: Szolnok-Dobokavármegye monographiája, Demeter és Kiss Könyvnyomda, Dés, 1901, 165. o.
[2] Uo.
Leave a Reply