A középiskola beszüntetésébe nem nyugodott bele a város, így 1861-ben döntöttek arról, hogy megalapítják a négy osztályos örmény-katolikus gimnáziumot. A tanintézmény székhelye ezúttal is a Lászlóffy-ház volt.
1862. május 7-én, I. Ferenc József császár és király 1744-es számú rendelete alapján jóváhagyta a gimnázium megalapítását.
Az iskola első igazgatója Lukácsi Kristóf volt, aki 1861-től egészen 1876-ig töltötte be a tisztséget. Őt követte Kopár Simon, aki 1879-ig volt igazgató. Az 1879-1880-as tanévben átmenetileg Csákány Adeodát volt a tanintézmény vezetője. A gimnázium utolsó igazgatója Bárányi Lukács volt, aki 1881 és 1894 között látta el ezt a feladatot. Érdekességként elmondható, hogy az algimnázium első két igazgatójának nem járt fizetség a tisztség betöltéséért.
Az algimnázium megfelelt a kor előírásainak és kimagasló eredményeket ért el, amit a korabeli beszámolók is bizonyítják. Trefort Ágoston közoktatási és vallásügyi miniszter 1890-es szamosújvári látogatása alkalmával meglátogatta a középiskolát és kijelentette, hogy „ez a gymnasium missziót teljesít”, ami nagy dicsősségnek számított.[1]
Az örmény gimnázium tannyelve a magyar volt, de örmény nyelvet is tanultak a diákok, így ápolták a közösség örmény származását. A tanintézmény lelkes és odaadó tanári karral rendelkezett, kik a csekélyebb fizetés ellenére is tiszta szívvel dolgoztak. Szongott Kristóf szerint Erdély egyik legnépesebb tanintézménye volt a szamosújvári örmény-katolikus algimnázium.[2]
Riti József Attila
A cikk szerepel az Iskolai Történelmi Magazin legutolsó számában. Olvssák/olvassátok a magazint is, a linkre kattintva:
[1] SZONGOTH KRISTÓF: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1902, 116. old.
[2] Uo. 118. o.
Leave a Reply