Az első középkori települést 1291-ben említik először a korabeli dokumentumok, Gerlahida néven. Valószínűsíthető, hogy ekkor már megerősített vára volt a településnek. A település neve Gerla szláv szó és a grloból származik, jelentése folyamágy, gázló, ami a Kiss Szamos jelenlétére utal.
A ma fegyintézetként működő várat építését 1539-ben kezdték meg Szapolyai János parancsára, azzal a céllal, hogy megállítsa a Habsburg-párti csapatok Kolozsvár felé haladását. Az építkezést Domenico da Bologna tervei alapján fejezték be 1542-ben, Martinuzzi Fráter György kincstartó felügyelete alatt, felhasználva a Bálványos vára köveit. Mivel közvetlenül a Szamos partján helyezkedett el, elnevezték Szamos-Újvárnak.
1552-ben I. Ferdinánd király Szamosújvár várát és tartozékát Báthory András erdélyi vajdának adományozta. 1553-ban, Báthory András kivonulása után a vár kapitánya Dobó István lett. 1556-ban várostrom következtében Dobó István kapitány a várat átadta Izabella királynénak. Dobó Istvánt a vár börtönébe zárják, ahonnan alig 1557-ben szökésével kiszabadult.
A XVII. század végén, illetve a XVII. század elején a tizenöt éves háború idejében, Mihály vajda és a Basta dúlás alatt a vár óriási károkat szenvedett és lakossága teljesen kihalt.
A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc következtében, a XVIII. század elején Gerlahida teljesen elpusztult. Később ennek helyén létrejött a Kandia nevű falu melynek lakói főleg várvédő katonák voltak. Erre az időre tehető a város alapítása is.
A várat 1786. március 27-én, II. József császár korábbi rendelete következtében fegyintézetté alakították és a mai napig nem változott rendeltetése.
1873 és 1878 között a várban raboskodott Rózsa Sándor, a híres betyár. Sírja is az egykori rabtemetőben, a vár mellett található.
1857–1861 között a börtönt kibővítették, egy háromemeletes új épülettel, a sáncot pedig parkosítják, mert a víz közveszélyessé vált.
1913. május 1-jétől kiskorúak javítóintézetévé lett. 1919. március 3-án a börtönt a román állam vette át és megtartotta funkcióját.
A kommunizmusban a börtön a megtorlás egyik szimbóluma lett. 1958 és 1964 között kizárolag politikai fogjok raboskodtak a fegyházban. Mások mellett itt raboskodtak Andrássy Ernő, Wolf von Aichelburg, Nicolae Balotă, Bodor Ádám, Corneliu Coposu, Csiha Kálmán, Gazda Ferenc, George Guțiu, Alexandru Ivasiuc, Kósa Bálint, Lévai Lajos, Nagy Géza, Páll Lajos, Puskás Lajos, Georg Scherg, Szilágyi Sándor, Varró János, Visky Ferenc. Itt végezték ki Teodor Mărgineanu katonatisztet, valamint az érmihályfalvi csoport tagjai közül Balaskó Vilmost, Sass Kálmánt református lelkészt és dr. Hollós Istvánt. A börtönben hunyt el Alexandru Rusu görögkatolikus püspök, és itt gyilkolták meg Ion Flueraș szociáldemokrata politikust.
1990. augusztus 30-án nagyarányú lázadás tört ki a börtönben, jobb életkörülményeket kértek. A rendet a belügyminisztérium és hadügyminisztérium együttes erőivel sikerült csak helyreállítani
Az írás nem jelent meg az Iskolai Történelmi Magazin augusztusi számában, de attól még elolvasható a magazin, az alábbi linkre kattintva:
Leave a Reply