Az első világháború után, a városban többségben lévő magyarság kisebbségbe került, az új hatalom bezárta a magyar gimnáziumokat és polgári iskolákat. Az egyetlen magyar tannyelvű gimnázium az örmény-katolikus egyházi fenntartású fiúárvaház volt (melyről bővebben az alábbi linken olvashatnak: https://tortenelmimagazin.ro/szamosujvari-ormeny-arvahazak/), ezért az egyházakra és a még működő magyar társulatokra az a feladat várt, hogy fentartsa és ápolja a magyar nemzeti öntudatot.
A két világháború közötti Szamosújváron pezsgő kulturális és társadalmi élet zajlott. A szamosújvári magyarság kulturális életének egyik mozgatórúgója a jelentős múlttal rendelkező Műkedvelő társulat, melynek vezetője, az említett korban, Ferenczy Gyula volt. A műkedvelő társulat tagjai amatőr művészek voltak és a társadalom minden rétegjeiből származtak. Bőséges repertoárjuk volt, játszottak egyaránt magyar és nemzetközi színdarabokat, operetteket és operákat is. Az előadások sűrűsége változatos volt. Volt, amikor hetente, volt, amikor csak különböző alkalmakor adtak elő.
A társúlat bár amatőr volt, magas kulturális színvonalat képviselt a korabeli Szamosújváron és a térségben. Tevekénységéről még a korabeli kolozsvári sajtó is beszámolt.
A Műkedvelő társulat alapításáról keveset tudunk, annyit viszont biztos, hogy a 19. század végén már működött, mint ahogy a korabeli források említik. A társulat létezését Szongott Kristóf igazolja, az 1901-ben kiadott Szamosújvár szabad királyi város monográfiája című művében. A Kádár József által kiadott Szolnok-Doboka vármegye monográfiája című alkotás szerint is 1902-ben már létezett.
Az 1905. április 25-én megjelent Ellenzék című napilap elismerőn ír a Műkedvelő társulat tevékenységéről: „A szamosújvári műkedvelő társulat derekas munkát végez. Alig egy hó leforgása alatt két sikerült jótókonyczélu előadást rendezett. Április 1-én Győri Vilmosnak paraszt drámájában, „Nótás Katá“ ban mutatkozott be, most Szócsi Ferencnek „Utazás az özvegység körül“ című színpadi hatásra épített, fordulatokban gazdag 3 felvonásos vígjátékát vitte színre. Ez a modern darab nagyvárosi alakjaival, mozgékony s csaknem gyorstempójú fárasztó jeleneteivel erős munkát igényelt.”[1]
Az Ellenzék kiemelte Aján Bella színészi munkáját, melyről elmondta, hogy „sok eleganciával” játszotta el szerepét, mely az amatőr színésznő számára az első fontosabb szerep volt. A napilap azt is megemlíteni Aján Belláról, hogy: „vígjáték főszerepében s mint jellemkomika sok kedvező vonást, sok jó kvalitást árult el” és sikerült megnevettetni a közönséget.
Továbbá a kolozsvári lap Pakulár Ernőné játékát is kiemeli, akiről azt írták, hogy „ott Pakulár Ernőné Bogdán Ágota szerepében. Pakulár Ernőné otthonos a színpadon. Nem egyszer láttunk tőle igen jó alakítást. Ezúttal kitűnt higgadt, kellemes előadásával; különösen az első felvonás egyik jelenetének kissé unalmas, hosszú dialógját oldotta meg nagy sikerrel, a mely jelenet nagy türelmet és tapintatot igényelt.”[2]
A cikkíró a többi szereplőt is megemlítette: „Kedves Éviké volt Szongott Erzsike. Tőle még a közel jövőben is sok jót várhatunk, Bakfis szerepében eleven, bájos előadásával sok tapsot provokált. Igen jó volt Elza szerepében Boné Anna. Csengő hangon tartott értelmes előadásával a társulat igen kiváló tagjának Ígérkezik.
Ezúttal igen kis szerep jutott neki. Népszín műben igen sokat tudna produkálni s reméljük, hogy közelebb valamelyik népszínmű főszerepében üdvözölhetjük. Binder kisasszony nevelőnő szerepet Jósa Ilonka adta, kedves naivságával sok derűs pillanatot szerzett a közönségnek. A férfiak közül kivált talpraesett játékával Voith Ernő (Tasnády) és Regidsán Gerő (Lugosi dr. egyetemi tanár). Denk lovag nyug. tábornok szerepében sok ügyességet árult el Székely Sándor. Síklay kereskedelmi tanácsos szerepében Cech Ernő. Weisz könyvelő szerepét Hirsek Ottó adta igen talpraesetten, sok természetességgel. Scharfl báró szerepében jó alakítást nyújtott Román Valér. Márton inas szerepét Haraga Gerő töltötte be.”[3]
Végezetül az újság kiemelte a rendezőt is, bár nevét nem említette meg, csak annyit írt róla, hogy „a rendezés kifogástalan volt”.
A Műkedvelő társulat a kommunista rendszerben és aktívált, tevékenysége végül a kétezres évek elején szűnt meg.
Végkövetkeztetésképpen kifejezem reményem, hogy egyszer majd újra alakul a Műkedvelő társulat és továbbra is szórakoztatja majd a szamosújvári közönséget.
Riti József Attila
UI: a Műkedvelő társulatnak számos egykori tagja és kedvelője él a városban, vagy a világ valamelyik pontjában. Amennyiben elmesélne emlékeit tegye meg a cikk alatt hozzászólásban vagy emailban a ritiattila@gmail.com című email címre.
[1] ELLENZÉK, 1905. április 25. (26. évfolyam, 94. szám), 3. o
[2] UO
[3] UO
Leave a Reply