A XX. század második felének legsötétebb pillanata volt a délszláv háború és az ezalatt elkövetett mészárlások. Az egyik ilyen volt a srebrenicai mészárlás. 1995. július 6 és 25 között, az ENSZ erők közelében, Ratko Mladic és a Boszniai Szerb Köztársaság (Vojska Republike Srpske, VRS) 8700 bosnyákot, nagyrészt férfit és fiút mészároltak le Srebrenicán és környékén. A holokauszt utáni legnagyobb, de nem egyedüli, mészárlás volt Európában. A többi mészárlás is a délszláv háborúhoz köthető.
Előzmények
Tito marsall 1945-s hatalomra kerülését követően újra megalakult Jugoszlávia, tagállamai: Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia (most Észak Macedonia) és Montenegró.
1980. május 4-én, meghalt Tito. Halálát követően repedések mutatkoztak az addig többé-kevésbé egységes délszláv egységen.
A háború kitörése
1991. június 25-én Szlovénia és Horvátország kinyilvánította függetlenségét. Ezt követően a horvátországi szerbek fellázadtak, a jugoszláv néphadsereg pedig az ők oldalukon beavatkozott a konfliktusba és kitört a háború.
A szlovén függetlenségi nyilatkozat után kitört a 10 napos szlovén háború. 1991. július 7-én és elismerték Szlovénia függetlenségét. Olaszország közelsége és az a tény, hogy Szlovéniában kevés szerb katona állomásozott meghatározta a háború végkimenetelét.
1992-ben újabb államok kiáltották ki függetlenégüket. Januárban Macedónia, tavasszal pedig a boszniai horvátok és bosnyákok kiszakadtak Jugoszláviából, melynek következtében kitört a boszniai háború.
1993 márciusában a boszniai horvátok és muzulmán bosnyákok között is kitört a polgárháború. 1994-ben azonban a horvátok és a bosnyákok aláírták a békeszerződést.
A srebrenicai mészárlás
1993. április 16-i határozatában az ENSZ Biztonsági Tanácsa Srebrenicát és öt másik boszniai várost védett övezetté nyilvánította és a holland békefenntartók védelme alá kerültek. Az ENSZ döntése nem hatotta meg Ratko Mladic szerb tábornokot, mely csapataival együtt a szerb lakossággal körbevett egy boszniai enklávét, Srebrenicát. A könnyű fegyverzetű hollandok 1995 nyarán átadták Ratko Mladicnak a várost.
Annak ellenére, hogy az átadáskor a szerbek szabad elvonulást ígértek a civilek számára, a szállításukra odarendelt buszokról a férfiakat és a fiúkat, a holland rendfenntartó erők szeme láttára, leszállították és az elkövetkezendő napokban lemészárolták őket, majd közös sírba temették az áldozatokat és megpróbálták eltüntetni a nyomokat. Az utólagos beszámolok szerint a mészárlást előre eltervezték, azzal a céllal, hogy a városban egy boszniai muzulmán se maradjon. A nőket, lányokat, gyerekeket és időseket viszont szabadon engedték.
A boszniai szerb hatóságok egészen 2004-ig tagadták, hogy a szerbek mészárlást rendeztek volna a bosnyák városban, de már rögtön a háború lezárása után a tömegsírokból előkerültek az első holtestek.
Ratko Mladic tábornokot 1996 őszén mentették fel tisztségéből és Slobodan Milosevic, jugoszláv elnök 2000-ben bekövetkezett bukásáig Belgrádban élt háborítatlanuk. Ezt követően bujdosni kényszerült, ami 2011-ig sikerült is neki. A vajdasági Lázárföldön kapták el a szerb hatóságok 2011. május 26-án és kiadták a Hágai Nemzetközi Törvényszéknek, ahol 2017-ben a Nemzetközi Bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, majd 2021. június 8-án végleg elutasították fellebbezését.
A délszláv háború vége
1995. december 14-én aláírták a Daytoni Egyezményt és véget ért a háború első szakasza.
1996-ban kiújulnak a harcok a Balkán félszigeten. A koszovói albánok függetlenségi mozgalma leverése céljából 1998-ban Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök csapatokat küldött a térségbe és kitört a szerb-koszovói polgárháború, melynek az 1999. március 24–június 10. közötti NATO légi offenzívája vetett véget. 1999. június 12-től Koszovóba ENSZ békefenntartó csapatok vonultak, majd fokozatosan átvették a jugoszláv hadseregtől az irányítást. Június 20-án már az egész tartományt a KFOR felügyelte, de a terület egészen 2008-ig, amikor kikiáltotta függetlenséget, továbbra is Jugoszlávia része marad. Koszovó függetlenségét azóta sem ismeri el Szerbia
2000. október 5-én Belgrádban kitört a Buldózer Forradalom, Milosevic lemondott, majd 2001 áprilisában Milosevicet letartóztatták és 2002-ben február 12-én kiadták a nemzetközi bíróságnak. 2006-ban meghalt, még mielőtt elítélték volna.
Egyéb mészárlások
A délszláv háború alatt nem csak a szerbek követtek el mészárlásokat. 1992 és 1995 között a háborúban 3260 Srebrenica környéki szerb civilt és katonát öltek meg a boszniai muzulmánok. Ennek a mészárlásnak az állítólagos felelőse a Bosznia-Hercegovina Köztársaság Hadseregének parancsnoka, Naser Oric volt. Azért állítólagos, mert a Hágai Nemzetközi Törvényszék több dologgal vádolta, többek között háborús bűnökkel is, de 2006-ban felmentette e vád alól, miután 82 tanúvallomást hallgattak végig. Oric végül két év börtönbüntetést letöltött, mert embertelen módon bánt a szerb foglyokkal.
2008-ban Szarajevóban illegális fegyverkedelem vádjával letartóztatták Oricot és két év börtönbüntetésre ítélték.
2014-ben az Interpol szerbiai irodája körözést rendelt el ellene, a vádpont ugyanaz volt, mint korábban, a Sebrenica környéki szerbek mészárlása (1992. szeptember 24 és 1993. március 20 között).
2015-ben Svájcban letartóztatták, és kiadták Bosznia-Hercegovinának, nem pedig Szerbiának, ahogy az utóbbiak szerették volna.
A bosnyák muzulmánok nem csak a szerbek ellen követtek el mészárlásokat, hanem a boszniai horvátok ellen is. Ilyenek voltak a grabovicai mészárlás (1993 szeptember), miletici mészárlás (1993 április), daruvári mészárlás (1993. július 28), malinei mészárlás (1993 június) és a Krizancevó Selói mészárlás (1993 decemberében).
RJA
Leave a Reply