Származása
Kőrös-tarcsai Veér (vagy Weér) Farkas Erdély egyik legrégebbi családjának kiemelkedő alakja volt. 1799-ben vagy 1801. január 11-én született, születési helye ismeretlen.
A Veér család névadó birtokát 1472-ben kapta, Mátyás királytól. Veér ősei pallosjogot pedig 1478-ban nyertek, szintén Mátyás királytól.[1] A család A XVI. században költözött Erdélybe.
Számos birtoka közül Farkasnak a legkedvesebb a sófalvi birtok volt, itt is lakott.
A liberális ellenzék vezetője
Kolozsváron és Marosvásárhelyen tanult, jogi diplomát szerzett. politikai pályafutását 1830-ban kezdte, Belső Szolnok vármegye liberális ellenzékének (Ellenzéki Párt) vezére lett. A Pallas nagy lexikona szerint igazi vándorpatrióta volt: „kik azon időben vármegyegyűlésről vármegyegyűlésre jártak és a közvéleményt ellenállásra buzdították a kormány eljárásával szemben.”
Veér Farkas az erdélyi országgyűlés egyik kiemelkedő képviselője volt: „Az 1834., majd 1837., 1841-iki országgyűléseken ott látjuk Wesselényi M., Szász Károly, Zeyk János, Teleki Domonkos, Bethlen János stb. mellett.”[2] Kortársai beszámolói szerint értelmes és művelt, illetve jó szónok volt, ami kiváló politikussá tette.
Az 1848-as események forgatagában
Az 1848-as forradalom kitörése után Weér Farkas a dési események (https://tortenelmimagazin.com/az-1848-1849-es-forradalom-es-szabadsagharc-desen/) egyik kiemelkedő alakja.
Az 1848 áprilisában megalakult dési nemzetőrség egyik alapító tagja és a földbirtokosi lovasszázad parancsnoka lett.
1848. július 5-én az első felelős magyar kormány kinevezte őt Belső Szolnok vármegye főispánjának. Főispánkért a közjóért dolgozott, megpróbált békés módon tárgyalásokat kezdeményezni a megye lázadó románságával.
1848 novemberében báró Karl von Urban elfoglalta Dés városát, így a főispán is fogságba esett, Kolozsvárra szállították és ott tartották bezárva. Fogságából Bem József tábornok szabadította ki pár héttel később, amikor felszabadult Kolozsvár is. Szabadulása után folytathatta a főispánként elkezdett munkáját.
A világosi fegyverletétel után a közéletből visszavonult, birtokán élt és gazdálkodott.
Világos után
Alexander von Bach belügyminiszter menesztése után bekövetkezett liberális rendszer miatt a Felirati Párt tagjaként az 1861-es országgyűlés kinevezte Belső Szolnok vármegye főispánjának, de mivel az országgyűlést végül feloszlatták és a változás nem következett be, I. Ferenc József pedig visszatért a neoabszolutisztikus kormányzáshoz Veér Farkas újra lemondott és visszavonult birtokára.
Pár évnyi távolmaradás után, az 1865-ben összehívott országgyűlés a Deák-párti Veért újra kinevezte főispánnak, tisztségét pedig az 1867-ben bekövetkezett haláláig töltötte be.
1867. március 24-én, pár héttel a kiegyezés után a főispán meghalt, holtestét a család kodori birtokán lévő kriptába helyezték el örök nyugalomra.
[1] NAGY IVÁN: Magyarország családai
[2] A Pallas nagy lexikona
Leave a Reply