A csendőrség egy olyan rendőri szerv, amely Európa számos országában megtalálható és szervezetileg részben a hadsereghez, részben pedig a rendőrséghez tartozik.
A csendőrség eredete
A csendőrség eredetét a napóleoni Franciaországban kell keresni. A napóleoni háborúk alatt a meghódított Lombardiát I. Napóleon Franciaországhoz csatolta, így itt is létrehozta a csendőrséget. A háborúkat lezáró 1814-1815-ös bécsi kongresszus Ausztriának ítélté Lombardiát, így a csendőrséget, mint korszerű közbiztonsági szervezetet tovább működtették, majd az 1818-as forradalom után kiterjesztették az egész birodalomra és létrehozták a Császári-királyi Csendőrséget. Létrehozásában fontos szerepet játszott Alexander von Bach belügyminiszter.
Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés következtében Magyarországon részlegesen beszüntették a csendőrséget, csak horvátországi és erdélyi ezredeit tartották meg. A két ezredet 1875-ben és 1876-ban újjászervezték és létrehozták a Magyar Királyi Erdélyi Csendőrparancsnokság, illetve a Magyar Királyi Horvát-szlavón Csendőrparancsnokság néven.
Magyarország területén a csendőrség megszűnése után a közbiztonsági feladatköre a vármegyékhez került. Az újonnan megalakult rendvédelmi szervezet éllére a csendbiztos került. A vármegyék gazdasági ereje szűkös volt, így nem tudtak kellő számú csendbiztost biztosítani, ezért elburjánzott a bűnözés, egyre több rablóbanda portyázott az országban. Mivel Erdélyben és Horvátországban, a csendőrségnek köszönhetően nem voltak közbiztonsági problémák felmerült a csendőrség újra felállításának lehetősége.
A magyar csendőrség megalakulása
1881-ben az országgyűlés elfogadta az 1881. évi II. és III. törvényeket, mely kimondta a csendőrség újjászervezését.[1] A törvényt 1881. február 14-én szentesítette a király, ezért ez a nap lett a magyar csendőrség napja. A Pallas Nagylexikon szerint a csendőrség feladatköre a következő volt:
„működési területén a személy- és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fenntartani, a büntető törvények, rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket kitudni, s megfenyítés végett az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak feljelenteni, illetőleg átadni.”
Pallas Nagylexikon
A csendőrség megalakulásakor teljes mértékben átvették az Erdélyben és Horvátországban működő szervezetet és gyakorlatot, így Európa egyik leghatékonyabb testületévé vált, melynek a Rubicon szerint 90%-os eredményességi aránya volt.
Az 1881. évi III. törvénycikk 2. paragrafusa hat kerületre osztotta a csendőrséget. Ezeket a kerületek a következők voltak: Kolozsvár (I. kerület), Szeged (II. kerület), Budapest (III. kerület), Kassa (IV. kerület), Pozsony (V. kerület) és Székesfehérvár (VI. kerület). A magyar csendőrség mellett külön testületként tovább működött a horvátországi csendőrség is.[2] Jelszava: „híven, becsülettel, vitézül” lett.
Felszerelés és egyenrúha
A magyar csendőrség egyenruhája hasonlított az osztrák csendőrségéhez, a különbség a sapkarózsa volt. Dr. Parádi József szerint a gyalogos csendőrök felszerelése: puska, kard, járőrtáska, kézibilincs és jegyzetfüzet volt, a lovas csendőröknél pedig az előbbiek mellett jött a nyereg és a lószerszám.
A horvát és erdélyi csendőrség megalakulásakor tagjai Lorenz-féle karabélyokkal rendelkeztek, melyek már elavultaknak számítottak, még a rablóknak is jobb fegyverük volt, ezért a kormány 800 darab Frühwirth féle puskával szerelte fel őket.[3] A Frühwirth puska a kor egyik legmodernebb fegyvere volt, ugyanis 1872-ben kezdték el gyártani és az erdélyi csendőrség leltárjába 1878-ban került. A magyar csendőrség 1881-es megalakulásakor a csendőrök nem Frühwirth puskát kaptak, hanem a korszerűbb Kropatschek-féle ismétlő karabélyt. A XX. század elején újra lecserélték az állomány fegyvereit és 1908-tól kezdődően felszerelték őket a Budapesten is gyártott Mannlicher M1895, 8 mm-es karabéllyal, amely a kor legmodernebb fegyvere volt.[4]
A puska mellett a csendőrök pisztolyt is használtak. 1895-ig Gasser forgópisztollyal, utána pedig a budapesti FEG gyárban gyártott Frommer öntöltő pisztollyal voltak felszerelve.
A két világháború között a csendőrséget gépesítették és felszerelték őket az osztrák gyártású Steyer 55 típusú autókkal. Ugyanebben az időben adó-vevő felszereléssel és bűnügyi laboratóriummal látták el őket.
A magyar csendőrség az I. világháború után
1919. március 26-án a tanácsköztársaság alatt felszámolták a csendőrséget és felállították a Vörös Őrséget, melyben több egykori csendőr aktívált. A tanácsköztársaság bukása után a felszámolták a Vörös Őrséget és visszaállították a csendőrséget és rendőrséget.
A Trianoni békediktátumon által megcsonkított Magyarországon kénytelenek voltak átszervezni a csendőrséget is, így hét kisebb kerületre osztották, ezek a következők voltak: Budapest (I. kerület), Székesfehérvár (II. kerület), Szombathely (III. kerület), Pécs (IV. kerület), Szeged (V. kerület), Debrecen (VI. kerület) és Miskolc (VII. kerület). Az elcsatolt területek egy részének visszaszerzésének következtében 1940-ben három újabb kerületet hoztak létre: Kassa (VIII. kerület), Kolozsvár (IX. kerület) és Marosvásárhely (X. kerület).
A holokauszt alatt
A holokauszt alatt a magyar csendőrség fontos szerepet játszott a zsidók deportálásában ugyanis Eichmann nem rendelkezett elegendő logisztikával, hogy ezt Magyarországon is lebonyolítsa. A csendőrség holokausztban betöltött szerepéről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint csak parancsot teljesítettek, ráadásul a német megszállás is komoly nyomást jelentett e téren. Mások szerint bűnrészesek voltak az eseményekben. A csendőrök személyes hozzáállása sem volt egységes, ugyanis egyaránt voltak olyan csendőrök, akik zsidókat öltek meg és olyanok, akik megmentették őket, saját szabadságukat és életüket kockáztatva.
A csendőrség felszámolása
1945 márciusában az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete következtében felszámolták a csendőrséget, azzal a váddal, hogy „a magyar parasztság és a magyar munkásság ellen megszámlálhatatlan erőszakot követett el”[5]
[1]Rubicon (2010/I) – Csapó Csaba „A csendőri szolgálat”.
[2] 1881. évi III. törvénycikk a közbiztonsági szolgálat szervezéséről
[3] DR. PARÁDI JÓZSEF: A polgári magyar állam első központosított közbiztonsági szervezete, a Magyar Királyi Csendőrség. Belügyi Szemle, 87. o.
[4] UO
[5] Az ideiglenes nemzeti kormány 1.690/1945. M. E. számú rendelete a csendőrség feloszlatásáról és az államrendőrség megszervezéséről
Leave a Reply