Physical Address
304 North Cardinal St.
Dorchester Center, MA 02124
Physical Address
304 North Cardinal St.
Dorchester Center, MA 02124

Az idők során az örmények által alapított és lakott városnak több külső városrésze volt, ezekben laktak a magyarok, románok, cigányok, akik földesurak, zsellérek, kézművesek voltak, illetve különböző szolgáltatásokat végeztek a városban. Ezeknek a külső városrészeknek külön tisztségviselőik voltak, kik a városnak voltak alárendelve.

Az idők során az örmények által alapított és lakott városnak több külső városrésze volt, ezekben laktak a magyarok, románok, cigányok, akik földesurak, zsellérek, kézművesek voltak, illetve különböző szolgáltatásokat végeztek a városban. Ezeknek a külső városrészeknek külön tisztségviselőik voltak, kik a városnak voltak alárendelve.
A külső városrészek, melyek idővel a város szerves részeivé váltak a következők voltak: Kandia (a börtön körül), Majorsor, Kakasváros, Cigánysor (törvényszék mögött) és 13 város (a mostani Kaufland és a Lidl környéke)

A majorsor a vasúton túl található és nagyjából a két vasúti sorompó (korház és Füzes felé vezető út) között terült el. Szongoth Kristóf szerint a Majorsor egy része már lakott volt, amikor az örmények alapították a várost
Mivel ez mezőgazdaságra alkalmas hely volt, a város alapításakor ezt a 150 méter széles sávot erre a célra különítettek el. A területet egy utca szelte át, a két oldalán található területet pedig felparcellázták. Ezekre a parcellákra házakat és gazdasági épületeket emeltek. Egy ilyen parcellát majornak neveztek. A városrész lakói mezőgazdasággal és kézműveséggel foglalkoztak. Később a Majorsor a vagyonosabb családok kirándulóhelyei voltak.[1]
1816-ban a városvezetés hivatalosan is Majorsornak nevezte el a városrészt és autonómiát biztosított számára, amit az 1918-as impérium váltáskor veszített el. A negyed tisztségviselőit (bíró, albíró és négy esküdt) a lakók választották meg, de a városi tanácsnak voltak alárendelve.
1881-ben, a vasútvonal építésekor a város visszavásárolt egy 14 méter széles sávot a belváros és a Majorsor találkozásánál (a vasút avatásáról írt cikk a következő linken olvasható el: https://tortenelmimagazin.com/2020/11/12/a-szamosvolgyi-vasutvonal-avatasi-unnepsege/)

A Kakasváros alapításának időpontja ismeretlen, de Szongott Kristóf szerint a XVIII. század második felében már megvolt és főleg romák lakták.[2] Ebben a városrészben volt a téglagyár is, ahol a romák dolgoztak, ezzel a céllal telepítette őket ide a város. Az itteni romák téglaégetés mellett foglalkoztak még utcasepréssel, szénégetéssel, a kóbor kutyák összegyűjtésével is. Ugyanakkor kakastenyésztés szakértői is voltak, az állandó kakaskukorékolás miatt nevezték el ezt a városrészt Kakasvárosnak.
Idővel az itteni romák közé idegen elemek is beköltöztek, melyek rossz életkörülményeikkel és életmódjukkal kellemetlenséget okoztak a városlakoknak, emiatt 1780-ban a város vezetősége arról döntött, hogy a város számára fontos romákat elköltöztessék a Cigánysorba, a többieket pedig kitelepítették. Ezt követően ezt a városrészt lebontották, újraparcellázták és más lakosoknak adták.
Mivel a domb lábánál fekszik, a városrészt nevezték Hegyaljának is.
***
A Majorsor és a Kakasváros domb (hegy ahogy Szamosújváron mondják) lábánál fekszik. Egykor a dombon (amit Golgotának is neveztek) egy Kálvária nevű kápolna állott, a felé vezető utón hét-hét keresztet állítottak fel, emiatt a dombot elkeresztelték Hétkereszt hegynek.
A mai Kaufland, Lidl és Unicarm környékén egy kis városrész feküdt, a 13 város. Azért kapta nevét mert a rajta áthaladó úton tizenhárom településre lehetett eljutni. Ebben a városrészben alig volt pár ház, emiatt nem rendelkezett külön autonómiával.[3]
A XIX. század első éveiben az egyre növekedő város magába olvasztotta 13 várost és neve a feledésbe merült.
[1] GAZDOVITS MIKLÓS: Az erdélyi örmények története, Kriterion kiadó, Kolozsvár, 2006, 199 o.
[2] SZONGOTT KRISTOF: Szamosújvár szabad királyi város Monográfiája 1700-1900, II. kötet, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1902, 298 o.
[3] [3] GAZDOVITS MIKLÓS: Az erdélyi örmények története, Kriterion kiadó, Kolozsvár, 2006, 202 o.
Az alábbi linkre elolvasható az Iskolai Történelmi Magazin utolsó száma:
https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2020/12/5-6.-szam.pdf