A család első ismert őse Benedictus de Ruszka (1243-1280). Az utódai eleinte Kalanda, majd Thabajdi néven szerepeltek. Thabajdi Cornelius (1403-1431) nevének rövidüléséből alakult ki a Cornys, Cornis, majd a Kornis név. A család ezekben a századokban részben a Losonc melletti Kalandán, illetve az Abaúj vármegyei Göncz-Ruszkán élt.
A család a XVI. században költözött Erdélybe, a család férfi tagjai fontos tisztségeket töltöttek be. Báthory István 1589-ben Kornis Boldizsárnak ajándékozta Radnót reneszánsz várkastélyát, amibe később Bethlen Gábor fejedelem költözött be, amikor Kornis Boldizsár házasság révén elnyerte Keresztúry Kristóf szentbenedeki kastélyát.
1599-től – kezdve a szentbenedeki várkastély a Kornis család otthona volt, egészen az 1945. évi államosításig.
Báthory Gábor fejedelem Kornis Boldizsárnak, így a Kornis család további leszármazottjainak 1609-ben liber baro (szabad báró) rangot adományozott. A XVIII. század elején Kornis Zsigmond felújította, kibővítette a kastélyt. I. József magyar király báró Kornis Zsigmondnak udvari kancellári címet adományoz. III. Károly király 1712-ben Zsigmondnak örökös grófságot ad, majd 1713-ban Erdély gubernátorává (főkormányzójává) teszi.
Később, 1838-1840 között gróf Kornis János lesz Erdély főkormányzója.
A szentbenedeki kastély és az uradalom fénykora a XIX. sz. második felére esik, amikor gróf Kornis Viktor felvirágoztatja a gazdaságot, felújítja, modernizálja a reneszánsz öreg kastélyt. Később az ódon kastély már nem felelt meg az igényeknek, a hatalmas termeket nem lehetett kifűteni, ezért a család átépítette a közelben lévő 200 éves, 1000 m2-es magtárat egy korszerű, komfortos, 20 szobás kastéllyá. Ettől kezdve a család ebben élt, egészen 1945-ig, amikor az új hatalom elkergette őket.
A Kornis család tagjai lelkesen támogatták a technikai fejlődést, működtettek bauxitbányát, megalapították az ALUÉRC Rt-t, 1910-ben gróf Kornis Károly III. vízierőművet épített a Kis-Szamosra, amely ellátta elektromos árammal Dést és Szamosújvárt is. Az erőmű – korszerűsítve – ma is működik Szentbenedeken.
Nagyapám, gr. Kornis Károly IV. messze földön híres hivatásos vadász, ornitológus és preparátor volt. Ő látta el Európa számos természettudományi múzeumát és állatorvosi egyetemét preparált (kitömött) állatokkal, főleg madarakkal. A Retyezátban, a Duna-Deltában rendszeresen megfigyeléseket végzett a madarak vonulásáról, életmódjáról, meggyűrűzte őket és a tapasztaltakat szakfolyóiratokban publikálta. A szentbenedeki kastélyparkban berendezett egy kis állatkertet, ahol beteg, vagy gyógyulófélben lévő kisállatokat, töröttszárnyú madarakat ápolt, gondozott. Néhány évig a kastélyban lakott egy anyátlan medvebocs is, Nyikoláj.
Nevezetesen az, hogy nagyapámat 1923 telén baleset érte, majd szekérrel/lovaskocsival vitték be a kolozsvári kórházba. A szekéren kísérte a 28 éves felesége, bethleni gróf Bethlen Berta, aki az úton tüdőgyulladást kapott és 1924. január 8-án a kórházban meghalt.
Kornis Károly lábát térdtől lefelé amputálni kellett. Még sokáig kellett feküdnie, az orvosok egy darabig megpróbálták előle eltitkolni, hogy a felesége a szomszéd szobában meghalt.
Géher Ferenc
Köszönöm Géher Ferencnek a segítséget és a címereket!
A Kornis család pár tagjáról már írtam:
Kornis Boldizsár: https://tortenelmimagazin.com/2020/11/11/gonczruszkai-baro-kornis-boldizsar/
Kornis Gáspár (I): https://tortenelmimagazin.com/2020/11/10/kornis-gaspar-i/
A cikk szerepel az Iskolai Történelmi Magazin legutolsó számában. Olvssák/olvassátok a magazint is, a linkre kattintva:
Leave a Reply