Genocídium
1915. április 24-én kezdődött örmény genocídium, ami a XX. században bekövetkező népirtások sorában az első volt.
A népírtás azzal kezdődött, hogy 1915. április 24-én, a Török Birodalom fővárosában, Isztambulban (korábbi nevén Konstantinápoly) több száz örmény közösségi vezetőt, köztük az oszmán parlament örmény tagjait letartóztatják, Anatólia belső területeire száműzik, majd később meggyilkolták őket.
A mészárlás következtében meghallt örmények száma megosztja a világot. Az örmény források 1,5 millió áldozatról beszélnek, a török források 200 – 300 ezret írnak, a tudományos világ által elfogadott nézetek 600 – 800 ezer áldozatról beszélnek.
Bevándorlók Szamosújváron
A népírtás alatt, aki tehette elmenekült az országból és nyugatra menekültek, így került pár örmény család Szamosújvárra is, ami arra utal, hogy Szamosújvár elismert örmény kulturális és gazdasági központ volt, annak ellenére, hogy az impérium váltás utáni Szamosújvár elszegényedőfélben volt. Nem tudjuk pontosan hány örmény család menekült Szamosújvárra, de a szamosújvári rendőrség 1936-os regiszterében 16 olyan idegen személyt jegyeztek, melyek örménynek vallottak magukat. Ezek közül tízen szőnyegkészítők voltak, ketten kereskedők, ketten pedig háztartásbéliek.[1] A történethez hozzátartozik az a tény, hogy a rendőrség regisztereiben olyan idegenek szerepeltek, akik rendelkeztek a hontalan menekültek számára kiállított Nansen útlevéllel. Valószínűsíthető, hogy a városban letelepedett örmény menekültek száma nagyobb volt, mint amit a rendőrségen jegyeztek.
Szamosújvárra telepedett örmény családok
A rendőrség aktáiban szereplő nevek közül Claudia Dărăban, tanulmányában megemlíti a következő neveket: Harutin Kuruşian, Gaspar Salgian, Harutin Martaian, Serpuki Demirgian, Garabet Iasigian. Harutin Kuruşian és családja (lányai Ermone, Araxy, Vartuhi, Hermine valamint fiai Bedros és Hacik) 1922-ben telepedett le a városba és magukkal hozták a keleti szőnyeg gyártás titkát. A letelepedés után szőnyeggyárt nyitott a városban, amit majd halála után lányaira hagyta.
A városban nem a Kurusian család szőnyeggyára volt az egyetlen, ugyanis Harutin Martaian és Gaspar Salgian is ugyanilyen vállalkozásba kezdtek. A szőnyeggyártó Harutin Martaian unokája a Budapesten élő Ermone Zabel Martaian.
A második világháború után bevezették a kommunizmust, ami a gazdaság államosításához vezetett. Nem volt ez máskép Szamosújváron sem, ahol a többi vállalkozóhoz hasonlóan az örmény szőnyeggyártók is elveszítették vállalkozásukat. Az államosítás következtében nem szűnt meg a városban a szőnyeggyártás, ugyanis egészen a ’90-es évekig állami szőnyeggyár működött (amit ’90-es években bezártak) a mostani rendőrség épületében.
Riti József Attila
[1] CLAUDIA DĂRĂBAN: Consideraţii demografice asupra armenilor din Gherla în perioada interbelică- Anuarul institutului de istorie „George Barițiu” Nr. LIII, 2014, Kolozsvár
Leave a Reply