Az erdélyi Beszterce-Naszód épített öröksége számos értékeket tartogat számunkra, de ezek egy idegen számára alig ismertek, de ha kitartóak vagyunk és járjuk a megyét igazi gyöngyszemekre bukkanthatunk. Egy ilyen értékes épület a sajósárvári református templom és harangláb. Amint tegnapi cikkemben említettem augusztus végén tettem meg egy kőrútat a megyében és akkor sikerült több műemlék épületet meglátogatni és lefotózni. Sajnos célom nem értem el teljesen, mert számos olyan hely maradt, ahova nem jutottam el, de reményeim szerint a jövő nyáron sikerül majd pótolni mulasztásom.
A Sajósárváron található református templom a XIV. századan, az Árpád-korban épült, de a XV. vagy a XVI. század elején átalakítják és gótikus jelleget kapott.[1]
Sajósárvár lakossága a reformáció idején felkarolta az unitárius vallást, majd később a templom és a közösség is reformátusok lettek.
A tizenöt éves háború alatt, 1603-ban Giorgio Basta tábornok és csapatai feldúlták a falut, melynek következtében alig maradt ember a településen és a templom is romos állapotba került.
A templom sorsa nem egyhamar fordult jóra, ugyanis alig 1717-ben javították meg újra, de száz évvel később újra romlott az állapota, 1828-ban meghasadt a harangja, 1838-ban pedig mállani kezdett a vakolat.[2]
A faluban rohamosan csökkent a refomátusok aránya, ezért a templom állapota reménytelené vált.
„Néhány lélek mégis maradt továbbra is, de a templom sorsát megpecsételte az, hogy 1976-ban beszakadt tetőzettel, lehulló vakolattal reménytelenül állott teljesen használhatatlan állapotban.”[3]
LÉSTYÁN FERENC: Megszentelt kövek, A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadása, 2000
A reménytelen helyzetbe került templomot az utolsó pillanatban mentették meg, 1992-ben restaurálták, Az Erdélyi Református Egyházkerület gondozásában a templom.
1990 elōtt egy nagy romhalmaz volt .Ebbōl épült újjá Az Erdélyi Református Egyházkerület gondozásában a templom.A Dési Református Egyházmegye papsága évenként egy allalommal Úrvacsorával egybekötött Istentiszteletet tartott.Házigazda a Berétei Református Egyházközség
Gudor Lajos nyugalmazott lelkipásztor
***
Sajósárvár
A település a Sajó bal partján fekszik, nevét a sárból és agyagból épített egykori várától kapta, első említése 1345-re tehető, amikor a bálványosváraljai uradalom tulajdona volt.
Tatár Árpád besztercei régész szerint 1068-ban a falu határában zajlott a Cserhalmi csata, melynek során a falutól keletre emelkedő földvár elpusztult.
1603-ban Giorgio Basta feldúlta a falut és egyetlen egy ember sem maradt a településen, illetve egyetlenegy ház sem.
Kádár József szerint 1700-ban tizenhat lakós és tizenhat ház volt a faluban. A lakosság száma lassan növekedett, 1750-re már 41-en lakták, a XIX. században végén 476-on lakták, de ezekből alig 46-on voltak magyarok. Jelenleg 271 lakosa van a településnek, ezek közül egyetlen egy sem magyar.
[1] LÉSTYÁN FERENC: Megszentelt kövek, A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadása, 2000
[2] KÁDÁR JÓZSEF: Szolnok-Dobokavármegye Monographiája, Demeter és Kiss Könyvny., Deés, 1900-1903
[3] LÉSTYÁN FERENC: Megszentelt kövek, A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadása, 2000
Riti József Attila
Hallgasd/hallgassa meg a podcastom első epizódját a Spotify vagy a Soundcloud platformokon:
Leave a Reply