Szongott Kristóf neve jól ismert a szamosújváriak (és nem csak) köreiben, nem kell különösebben bemutatnunk, de attól még mindig vannak olyan történetek melyek nem ismertek a nagyközönség számára. Egy ilyen nyugdíjazásának története is.
Szamosújvár legnagyobb krónikása, aki egyaránt volt bölcseleti doktor, főgimnáziumi tanár, szerkesztő, történész, múzeumigazgató, író és armenológus. Marosbogáton született 1843. március 21-én és 1907. január 24-én halt meg Szamosújváron, 64 évesen.
Tanulmányait Szamosújváron kezdte, itt járta ki a népiskolát és az algimnáziumot, a középiskolát pedig Gyulafehérváron végezte. Az érettségit 1863-ban tette le jeles eredménnyel.
1863-ban, húsz évesen, nem sokkal az érettségi vizsga után, a szamosújváriak megválasztották tanárnak, a város által működtetett örmény katolikus algimnáziumba. Az algimnázium 1894-ben állami főgimnáziummá alakult, de Szongott Kristófot megtartották tanárnak. A főgimnáziumban egészen 1904-ig tanított, amikor 40 évi tanítás után nyugalomba vonul
Nyugdíjba vonulása
Amint fentebb említettük Szongott 1904-ben, pontosabban 1904 májusában, 40 évnyi tanítás után nyugdíjba vonult. Nyugdíjba vonulása 1904 május 7-én lett hivatalos amikor a vallás és közoktatásügyi minisztérium átirata megérkezett Szamosújvárra. Az átirat 4200 korona (mai pénzben kicsivel több mint 3,7 millió forint, azaz 45 ezer lej körül) évi nyugdíjat is előírt a város kiemelkedő alakjának, mely méltó megkoronázása volt hosszú pályafutásának. A Szamosújvári Közlöny (a mostani azonos nevű lap elődje), 1904. május 8-án megjelent lapszámában, nyugdíjazásával kapcsolatban, a következőképpen méltatta Szongott Kristófot: „örömmel regisztráljuk e hírt, mert e kitüntetés egy oly igaz férfiút ért, ki a mellett, hogy a tanügy terén kötelességtudásában, lelkiismeretességében és pontosságban mindig előljárt időt tudott szakítani magának arra is, hogy széles körű tudása, -irodalmi működése és lankadatlan szorgalma által nevét az armenistika terén Európaszerte ismertté és megbecsülté tegye.”[1]
„Főgymnásiumi tanáraink Szongott Kristófnál”[2]
A korabeli helyi sajtó, pontosabban a Szamosújvári Közlöny ezzel a névvel közölt cikket arról, hogy a történészt tanárkollégái nyugdíjazása alkalmával meglátogatták.
A minisztériumi átirat megjelenése után, május 12-én, a magyar királyi állami főgimnázium tantestülete, élükön dr. Mártonfi Lajos igazgatóval meglátogatták Szongott Kristófot, hogy kellőképpen megünnepeljek és méltósággal elbúcsúzzanak tőle. Az igazgató „szép szavakkal emlékezett meg a múltról, s különösen kiemelte tanártársának a tanügy terén szerzett elévülhetetlen érdemeit. Szongott meghatottan mondott köszönetet a megemlékezésért és hálatelten hivatkozott tanártársai támogatására, mellyel egész tanári működése alatt találkozott s kérte őket, hogy tartsák meg továbbra is jó emlékükben”[3]
A főgimnáziumi tanár nyugdíjazását egy közös vacsorával is megünnepelték, amit 1904. június 11-én szerveztek a Korona szálló dísztermében (a mostani művelődési ház nagyterme). A vacsorán százan vettek részt (tanárok, diákok, városi elöljárók) és méltatták Szongott pályafutását.
Nyugdíjas évei
Szongott Kristófnak nem adódtak hosszú nyugdíjas évek, ugyanis 1907. január 24-én, 64 évesen meghalt, de hátralévő éveiben aktív szereplője volt a közéletnek, szerkesztette az Armeniát, dolgozott az örmény múzeum megalapításán, illetve 1904. május 11-én elvállalta a Verzereskul szobor bizottságának a pénztárnoki-titkári állását. Az állást a korábban lemondott Esztegár Gergelytől vette át. Ezen állásra a bizottsági tagok egyhangú szavazattal választották meg.
Riti József Attila
A Szongott Kristófról írott cikkünket elolvashatja a lenti linken:
http://tortenelmimagazin.com/szongott-kristof/
[1] Szamosújvári Közlöny, II. évfolyam, 19. szám – 1904. május 8
[2] Szamosújvári Közlöny, II. évfolyam, 20. szám – 1904. május 15
[3] U.O.
1 Pingback