Nagypéntek Szamosújváron

Nagypénteken, melynek megemlékezés egészen a 4. századig húzódik vissza, Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezünk. A nagypéntek Szamosújváron a helyi közösség számára is fontos vallási alkalom volt, amelyet méltó módon tartottak meg.

Szongott Kristóf szerint „nincs közöttünk talán egyetlen egy is (az ágyban fekvő betegek kivételével), ki nagypénteken”[1] el ne ment volna templomba, hogy végig járja a kereszt útját. A körmenet végén a „Megváltót siralmas keleti énekek zengezedése közt sírba helyezték”[2] ami a Joachim von Sandrart festmény (Krisztus levétele a keresztről) alatt van. Ezen a napon az Üdvőzitő jelképes sírjánál „térden állva buzgón” imádkoztak, 19:00 órakor pedig részt vettek „az Oltáriszentség betétele alkalmával elvégzendő ájtatosságokban.”[3]

A keresztút után a főtéri nagytemplomból a hívek elmentek a Salamon templomba, majd pedig a Víz-utcán lévő Ferences-rendi és mindegyikben imádkoztak.

A szamosújvári örményeknél a nagypénteki ebéd elmaradhatatlan fogása a mákos leves. Receptje: „A mákot vízben megáztatják, fakanállal jól eldörzsölik s főtt mézzel összekavarják, azután pirított kenderkóckákra öntik.”[4]

Nagypénteki szokások a Kárpát-medencéből

Mint minden egyházi ünnephez, nagypéntekhez is különböző népszokások kapcsolódnak. A nagypénteki szokások között vannak olyanok melyeket a kereszténység előtti időkből örököltük, ilyen a hajnali fürdőzés is, amikor a fiatalok tömegesen mentek a patakra és a víz folyásirányával ellentétesen álltak, majd pedig a hideg vízben megfürödtek. Azért mosakodtak ilyenkor a patak vízében mert a hiedelem szerint akkor egész évben egészségesek lesznek.

Vízzel kapcsolatos nagypénteki szokások a Székelyföldön is voltak. Éjfélkor lementek a patakra és vizet mertek, amivel meglocsolták az istállót, az állatokat, a házat, majd ittak belőle, hogy a bajt és a rontást lemossák.

Régi szokás szerint nagypénteken tilos volt a munka és kötelező volt a gyász. Ezen a napon, az egyetlen megengedett munka a tojásfestés volt. Továbbá kötelező volt a böjt (amit ezen a napon a reformátusok is tartanak, bár az egyház nem írja elő), a gyász és a templomba járás. Sok helyen főzni sem főztek, mert a tűzgyújtást munkának tartották.

Riti József Attila

A húsvéti időszak további hagyományairól itt írtunk részletesen: Húsvét a régi Armenopolisban és Erdélyi húsvéti szokások.

[1] SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár szabad királyi város monográfiája, III. kötet, Szamosújvár, 1901, 236. o

[2] UO

[3] UO

[4] SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár szabad királyi város monográfiája, IV. kötet, Szamosújvár, 1903, 82. o

A képen székesegyházban lévő Krisztus levétele a keresztről melyet Joachim von Sandrart festett és korábban, tévesen, Rubensnek neveztek. Fotó: Riti József Attila – hivatalos