Húsvét a régi Armenopolisban

Húsvéti előkészületek

A húsvét előtti nagyböjtben rendesen felkészültek a közelgő ünnepre, gyóntak és szigorúan betartották az előírásokat. Szigorúan tilos volt szarvasmarhát vágni és még a hentesboltban sem árultak ilyenkor húst.

 Húsvét alkalmával a módosabbak adakoztak a rászorulóknak. A különböző örmény szervezetek tagjai nagykedden házról házra jártak és pénzt gyűjtöttek a szegényeknek.

Nagypéntek

 Nagypénteken minden épkézláb ember elment misére, amit a főtéri Szentháromság örmény-katolikus székesegyházban kezdtek, majd a Salamon templomban folytatták és a Víz utcai ferences-rendi kolostorban végeztek be. Nagyszombaton este készültek a vasárnap reggeli húsvéti misére és egy kosárba csomagolták a megszentelni való ételt. A kosár tartalma káta (örmény sütemény), pászka, kalács, főtt sonka, szalonna, piros tojás, sült bárányhús, só volt.

Húsvét

  Húsvét reggelén, mise előtt semmilyen ételt nem fogyasztottak. A mise celebrálása után, a templom előtt mindenki kitette kosarát, amit a papok megszenteltek (a Magyar Katolikus Lexikon szerint a szokás már a VII. századtól nyomon követhető http://lexikon.katolikus.hu/E/%C3%A9telszentel%C3%A9s.html) . Misére menet a következőképpen köszöntek egymásnak, mind ahogyan Szongott Kristóf monográfiájának harmadik kötetéből kiderül:

A. Krisztus feltámadott halottaiból!

B. Ez önnek és nekünk is örvendetes.

A. Sok feltámadás napot érjen el szerencsésen, egészséggel és bűnelengedéssel!

Szongott Kristóf

Húsvéti hagyományok

    Otthon, mise után mindenki szentelt ételt evett, még a cselédek is. Előszeretettel kínáltak szentelt étellel a rokonokat, barátokat és ismerősöket is. Húsvét alkalmával különböző színű tojást ajándékoztak egymásnak és nagy lakomákat tartottak, ahova meghívták a rokonokat és barátokat is, de az ünnep első napján tilos volt a tánc és a színházi előadás is. 

   Húsvétkor nem jártak öntözni, mind Erdély más tájain szoktak, de nagy becsben tartották a rokonlátogatást.

  Az ünnepi ebéd után kimentek a temetőbe, ahol ételt tettek az elhunytak sírjaira. Az ételt a város szegényeinek szánták, akik éltek is a lehetőséggel és elfogyasztották.

Szamosújvári húsvéti népdal

  Szongott Kristóf monográfiájának negyedik kötetében található egy húsvéti népdal is, amit előszeretettel énekeltek ezen alkalommal a szamosújváriak. A népdal magyar szövege a következő:

„Húsvét, húsvét Isten hozott, Helységünkbe Isten hozott. Hét fontot naponként fontam, Orsómra fonált sodortam, Gúzzsal, munkával kínlódtam, Bő verejtéket hullattam. A mit küldök: piros tojás. Vedd kedvesem: az száz tojás.” 

 Szongott Kristóf

    A feltámadás ünnepe alkalmával a hívek ajándékot adtak a papnak. Ugyanekkor az egyházi méltóságok, a ministránsok segítségével megszentelték a szamosújvári házakat, amiért pénzt adományoztak a hívek.

    Az iskola életében is fontos szerepet játszott a húsvét. Egy 1799-ből fennmaradt dokumentum szerint az iskolások ilyenkor minden tantárgyból letették a záróvizsgát. 

A húsvéti ünnepkör egyik legfontosabb napjáról itt írtunk részletesen: Nagypéntek Szamosújváron. Az erdélyi hagyományokról pedig itt írtunk: Erdélyi húsvéti szokások.

Riti József Attila

A cikk szerepel az Iskolai Történelmi Magazin legutolsó számában. Olvassák/olvassátok a magazint is, a linkre kattintva:

https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2021/02/ii-1.pdf