Gábrus Zakariás 1794. augusztus 18-án született Szamosújvárott. Az iskola elemi osztályait szülővárosában végezte, a középiskolát Kolozsvárott végezte, majd ugyanott bölcsészetet tanult. 1815-ben Gyulafehérvárra ment, ahol felvételt nyert a teológiára. 1817. szeptember 2-án otthagyta a teológiát és hazaköltözött, Szongott Kristóf szerint termete miatt:
„1817. szept. 2-án búcsúzott el Fehérvártól; de egyszersmind a papi pályának is, mely iránt gyermekkora óta nagy hajlama volt ugyan, de rövid termete miatt arra alkalmatlannak tartatott, — „Isten hozzád“-ot mondva hazajött.” (Szongott Kristóf Szamosújvár szabad királyi város monográphiája 1700—1900, Szamosújvár 1901-1903.Szamosújvár 1901-1903).
Hazatérése után hamar munkát kapott, ugyanis kinevezik adóíró biztosnak (összeírta a városlakók adóját). Ezt a tisztséget csak egy évig töltötte be, ugyanis a városi tanács 1818 októberében kinevezi tanítónak. Ezt az állást 42 éven keresztül töltötte be, 1860-ig tanított. Szongott Kristóf szerint pályafutása alatt Gábrus Zakarias összesen 2425 diákot tanított, napi 8 órában. Négy órát az iskolában, négyet pedig otthon tanított. Magántanítványai közé évente 10-15 szegény gyereket is bevont, akiket ingyen tanított és anyagilag támogatott.
A jótékonykodás mellett diákjai jövőjéről is gondoskodott, utánanézett a továbbtanulási lehetőségeknek és megélhetési módokat keresett nekik.
Gábrus Zakariás életével is példamutató volt, vallásos, hazafias és lojális alattvalója volt az államnak és városnak:
„ő nemcsak szóval az iskolában tanította az emberi kötelességeket, hanem tettel is megmutatta, hogy mivel tartozik a loyalis alattvaló uralkodójának, mit vár a rendületlen hazafitól a hon és minő követeléseket formál irányunkban az a város, melynek falai között pillantottuk meg a szép kék eget.” (Szongótt Kristóf – Szamosújvár szabad királyi város monográphiája 1700—1900, Szamosújvár 1901-1903.Szamosújvár 1901-1903)
Kiváló ember volt, tanítói szakmája mellett, szabadidejében tudós, költő, szótáríró, festő, gépész, bútortervező és kivitelező is volt, két földgömböt és miseruhát, két oltárt, színpadi díszletet is készített. Irodalmi munkássága is jelentős, leltározza az örmény-katolikus székesegyház könyvtárát. 1852-ben, Ferenc József császár látogatásakor „a várost, a piaczot, az útczákat igen csinosan felékesítette” (Szongott Kristóf – Szamosújvár szab. kir. város monográphiája 1700—1900, Szamosújvár 1901-1903)
Tevékenységével „nem kis mértékben járult hozzá a közmívelödés terjesztéséhez.” (Szongóth Kristóf – Szamosújvár szab. kir. város monográphiája 1700—1900, Szamosújvár 1901-1903)
1870. április 27-én rövid betegség után, 76 évesen meghalt. Hagyatéka a kolozsvári levéltár tulajdona.
Válogatott munkái:
- Kirch astvacaji nachachaluthiun., 1853. I. kötet: 566 oldal; II. kötet: 566 oldal -Az égi gondviselés könyve; Franciskos Androjan életrajza (1454- től)
- Megjegyzések Renan Ernőről, Jézus ellenségéről. Szamosújvár, 1864.
- Oleum et operám perdidi. Szamosújvár, 1867. 120 oldal, 30 írott; Napló (aug.-szept.1867); beszélgetések barátokkal magyarul, saját gondolatok örményül
- Állam- és társadalomelemzés; ideális helyzetek; magyar nyelven; latin idézetekkel
- 1840-1874 közötti örmény naptár; részlet; nem biztos a kézirat jellege
Végezetül pár sor Kőváry László tollából:
„E régiség közelében (talán a castrum) Szamosújvárnak egy másik hasonlóan kincse lakik: és ez Gábrus Zakhar tanár úr. Ki gondolná, hogy e névben egy eltemetett lángészt neveztünk meg.” (Néhány szó Szamosújvárról – Hetilap, 20. szám, Kolozsvár – 1854. március 11)
Leave a Reply