1956. november 4-én a Forgószél-hadművelet keretén belül szovjet Vörös Hadsereg megszállta Magyarországot, három oldalról vonult be Budapestre, azzal a céllal, hogy leverjék az október 23-án kitört magyar forradalmat.
A szovjet támadással egyidőben, hajnali 5 órakor, a Szovjetunió által egy „munkás-paraszt kormány élére miniszterelnöknek kinevezett Kádár, az ungvári rádióban közzétett egy nyilatkozatot, melyben felkérte a lakosságot, hogy támogassa a „munkás-paraszt” kormány minden intézkedését,
Ugyanazon a napon, 5:20-kor Nagy Imre miniszter a Kossuth Rádióban felolvasta a most már híressé vált, a nemzethez intézett rádiószózatát: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”
Nyolc óra után a Magyar Rádióban a Magyar Írószövetség nevében Háy Gyula író és felesége magyarul, angolul, németül és oroszul a következő felhívást olvasták fel: „Itt a Magyar Írók Szövetsége! A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesüléséhez, a szellemi élet vezetőihez fordulunk segítségért. Kevés az idő! A tényeket ismeritek, nem kell ismertetni. Segítsetek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon! Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!”
A parlamentet védő csapatok nyolc óra körül a szovjet csapatok előtt letették a fegyvert. A túlerőben lévő szovjetek elől Nagy Imre miniszterelnök a jugoszláv, Mindszenty bíboros pedig az amerikai nagykövetségre menekültek. Az egyedüli, aki nem menekült el Bibó István volt, aki a parlamentben maradt, hogy képviselje a magyar kormány jogfolytonosságát. Bibó István a parlamentben működő Magyar Rádióba egy kiáltványt olvasott fel, melynek vége a következő volt: „…A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőbbségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen… Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében.”
Kárdár József és a „munkás-paraszt” kormány miniszterelnöke egy szovjet páncélkocsiban a 60. Szovjet Légvédelmi Tüzérosztály 419. Légvédelmi Tüzérezred kíséretében bevonult Budapestre. Az új kormány még aznap letette hivatali esküjét az országgyűlésben.
A szovjeteknek november 11-re sikerült megtisztítani Budapestet és a forradalmi gócpontoktól, de továbbra is tartottak a merényletektől és a harcok kiújulásától. Ezt bizonyítja az is, hogy azt a házat, ahol Kádár János és felesége laktak több hónapon keresztül tankokkal és egyéb páncélkocsikkal védték.
Az újonnan kinevezett, de a többség által illegitimnek tekintett kormány durva megtorlásba kezdett. 22 – 26 ezer embert börtönbe zártak, 13 ezer embert internáltak (ilyen internálótáborok voltak Kistarcsán, Tökölön, Recsken stb), több mint 300-at halálra ítéltek, ebből minimum 230 – 273 embert ténylegesen ki is végeztek. A kivégzett áldozatok között a legismertebbek Nagy Imre miniszterelnök, Maléter Pál honvédelmi miniszter és Gimes Miklós újságíró voltak. A kivégzettek közül talán a letragikusabb sorsa Mansfeld Péternek volt, aki 1956-ban alig 15 éves volt, ezért letartóztatása pillanatában nem tudták kivégezni. Halálos ítéletet 1959. március 21-én hajtották végre, tizenegynappal 18. születésnapja után. Ő volt a legfiatalabb, akit elítéltek és kivégeztek.
A szabadságharc levetését követően több százezer ember elmenekült Magyarországról. A menekültek nagyrésze főleg az Amerikai Egyesült Államokban helyezkedtek el, ahol mindvégig képviselték a szabadság ügyét.
Riti József Attila