A múlt bennünk él

Egyéb kategória

A Szovjetunió

Lakatos Andrea 

Az Szovjetunió megalakulása

            Az első világháború ideje alatt Oroszországban kitört a forradalom az akkori uralkodó, II. Miklós cár ellen, aki ezek után lemondott pozíciójáról.

            1917. november 7-én Lenin vezetésével a bolsevikok átvették a hatalmat, majd kitört egy polgárháború a vörösek (bolsevikok) és fehérek (demokratikus erők) között, amely a vörösek győzelmével végződött.

            1922. december 30-án Vladimir Ilics Lenin vezetésével megalakult a Szovjetunió. Lenin halála után, helyét Ioszip Viszarionovics Sztálin vette át, aki a történelem egyik legkegyetlenebb diktátora volt és 29 évig vezette a szovjet államot. Nevét a második világháború győzelmével, de több millió (becslések szerint 20, de valószínűleg több) ember meggyilkolásával lehet összekötni. Még teljhatalma megszerzése előtt elkezdte riválisainak felszámolását.

 Sztálin uralma alatt:

            1928-ban bevezette a kollektivizálást, majd korlátozta a piacgazdaságot és rátért a tervgazdálkodásra.

            A tervgazdaság mellett, Sztálin bevezette a kollektivizálást is, mely által a parasztságot kolhozokba és szovhozokba sorolta. Felszámolta a kulákságot, 11 millióan lettek kitelepítve, akik közül kb. egy milliót megöltek. Ukrajnában a kollektivizálás és a parasztság ellenállása következtében, 1930 és 1932 között hatalmas éhínség tombolt, melynek következtében hatmillió ember halt meg, ez volt a holodomor.

            Sztálin elhatározta, hogy mindenkit eltávolít, aki szembefordul vele. Eltávolította Szergej Kirovot, akit 1934. december 1-én Leonyid Nyikolajevszkij lelőtt.

            Kényszermunkatáborokat, gulágokat hozott létre, ahova a rendszer ellenfeleit küldte. A táborok többsége Szibériában helyezkedtek el. Akik ide kerültek nehéz munkát végeztek, rossz körülmények között éltek és persze a hideg éghajlat sem könnyebbítette meg sorsukat.

  Szovjetunió a II. Világháborúban

            Ezek után Sztálin terjeszkedni tervezett, elképzelései viszont ütköztek Hitlerével, akivel később megkötötte a Ribbentrop-Molotov paktumot (1939. augusztus 23.), majd megtámadták Lengyelországot és kitört a második világháború. Bekebelezte Lettországot, Litvániát, Észtországot és nagy erőfeszítések során kisebb területeket szerzett Finnországtól, amely kisebb létére sokáig kitartott a szovjet erőkkel szemben.

1941. június 22-én Hitler megtámadta a Szovjetuniót és rohamosan haladt Moszkva felé, míg el nem érte azt. Ekkorra Sztálin már tanult hibáiból, átvette az irányítást és decemberben sikerült megállítani az ellenséges csapatokat, de magas árat fizetett, hiszen négy hónap alatt több mint négymillió orosz katona esett el, illetve két millióan német fogságba kerültek. A németekkel vívott csata során Sztálin több hibát is elkövetett, de végül mégis legyőzte őket és visszaszerezte az elvesztett területeket, majd kiszorította őket Kelet-Európából. A Szovjetunió a háborút a győztes oldalon végezte.

A világháború után

            Sztálin következő lépése a totális diktatúra megvalósítása volt, mindezt az NKVD (titkosrendőrség, a későbbi KGB) segítségével tette. A totális diktatúra három területen működött: politikai elnyomás, a gazdasági önkény és a kultúra köreiben. A lakosságot félelemben és megfigyelés alatt tartotta, az oktatásban kötelezővé tette a materializmust, a marxizmust és a szocialista realizmust, a gazdaságban pedig visszatért a tervgazdálkodás.

            1947 júniusában megalakult a Marshall-terv, amely pénzügyileg segítette a kimerült európai államokat. A Szovjetunió nem vett részt a tervben, mert a csatlakozáshoz szükséges feltételek nem tetszettek Sztálinnak. 1947-ben megalakult az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezete, majd 1957-ben a Közös Piac, melyekre a Szovjetunió válaszul megalakította a Kominformot (1947), majd a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát (KGST, 1949).

            1946 és 1949 között zajlott le a háború alatt megszállt országokban a kommunista hatalomátvétel. Konfliktus alakult ki a Szovjetunió és Jugoszlávia között, de mivelhogy az nem tartozott szovjet érdekszférába Sztálin kizárta a Kominforból és tisztogatást rendelt el a többi ország pártvezetői között (ennek esett áldozatául Magyarországon Rajk László, hamis vádak alapján).

            1953. március 2-án Sztálin rosszul lett, 5-én pedig meghalt, melynek oka mai napig vitatott, hiszen halála után azt hirdették ki, hogy agyvérzésben halt meg, de egyes történészek szerint valószínűleg megmérgezték. Feltételezhetően a három vezér Berija, Malenkov és Hruscsov állhatott a diktátor halála mögött.

            A hatalmat Hruscsov vette át (1955-1964-ig vezetett), szakított a Sztálin személyi kultuszával és csökkentette a politikai rendőrség befolyását. Népszerűséget és bizalmat szerzett magának ezzel.

1962-re már elvesztette a megszerzett bizalmat, majd 1964-ben leváltották, Berzsnyev vette át a hatalmat, aki 1982. november 10-én meghalt. Jurij Andropov lett a következő vezető, aki az 1956-os magyar forradalom idején szovjet nagykövet volt és ő lett az első KGB elnök (Állambiztonsági Bizottság) akiből pártfőtitkár lett. Két évig vezetett, majd Csernyenko vette át a helyét, ám ő is rövid ideig irányított (1985).

            Andropov és Csernyenko után a párt fiatalabb vezetőt akart választani, így került Mihail Gorbacsov hatalomra. Reformálni akarta a Szovjetuniót és meghirdette a szovjet viszonyok átalakítását („peresztrojka”) és nyitottabbá tételét („glasznoszty”).

A Szovjetunió Felbomlása

            1991. augusztus 19 és 21 között pártbli ellenfelei puccskísérletet hajtottak végbe, de a kormányhoz hű erők felszámolták a kísérletet.

            1991. december 25-én Mihail Szergejevics Gorbacsov felmondott és a Szovjetunió megszűnt létezni.

A cikk megjelent az Iskolai Történelmi Magazin júliusi számában. A teljes lapszám elolvasható a az alábbi linkre kattintva:

http://tortenelmimagazin.com/wp-content/uploads/2020/07/2.-szc3a1m-1.pdf

Leave a Reply